Alább a levélváltás, amit nem is kommentálnék, valószínűleg jól jellemzi hazai zenei közállapotainkat. Az eredeti levél az előző posztban volt olvasható, itt alább következzen a válasz, legalul pedig egy jelzőtlenített, de végeredményben megismételt levél.

"Lipi Brown vagyok a Panonia Allstars Ska Orchestra zenekarból. Évek óta dolgozom a Tilos Rádióban és sokszor játszottunk már a Kultiplex-ben a zenekarommal is. Jakab Zolit jó barátomnak tartom, de azért itt van egy pár dolog, amiben nem értek vele egyet. Itt elsősorban arra reagálok, amit a távol maradt zenészekről írt.
Én ugyan ott voltam, amikor elfoglalták a helyet, mert műsorom volt, de utána el kellett mennem. Szégyenszemre odamentem, ahol koncertünk volt.

Észrevételeim Zoli írására.
Szerintem a zenekarok nem élősködni, hanem koncertet adni mennek a koncert termekbe. Nem értem, hogy miért lenne élősködés az, ha a munkámért pénzt kapok. Nagyon sok mindenről le kell mondanunk azért, hogy alkossunk, fejlődhessünk és a munkánk az minőségi legyen. Rengeteg erőt igényel egy-egy turné, vagy egy lemezfelvétel, vagy akármi más. Ez is ugyanolyan munka, mint bármi más. Másodállásról (pl. polgári állás) szó sem lehet, mert akkor nem tudunk turnézni, alkotni, gyakorolni (hogy jó legyen, amit csinálunk és ezt sokan szeressék)

Gázsi kérdés ez tényleg? Na ne már! Én 25 éve ezzel foglalkozom és rájöttem ara, hogy, ha jót csinálsz, és ezt elismerik ( bejön a koncertre a közönség), akkor azt meg is fizetik. Azt, hogy Mennyi a gázsid? Senkinek semmi köze hozzá. Azt viszont tudni kell, hogy ha túl sokat kérsz a koncertért, akkor azt nem fizetik ki. Ha keveset kérsz, akkor azt nem fogod tudni. De, ha régóta foglalkozol ezzel a kérdéssel, akkor tudod, hogy mennyit ér, amit csinálsz, és nehezen vágnak át. Nekünk egy évben kb 80-100 koncertünk van.
Előfordul olyan, hogy a vidéki klub szervezője nem is tudja (nem mondjuk el neki), hogy azzal, hogy elmentünk játszani buktunk, akár több tízezer forintot, mert kifizettük a hangmérnökünket, buszt béreltünk és benzint is vettünk a kocsiba. Egyéb költségekről nem is beszélve. Nem tudja, mert nem akarjuk, hogy szarul érezze magát.

Előfordul olyan is, hogy több százezer forintot keresünk egy koncertel. Több külföldi és hazai klubban és fesztiválokon ezt évek óta kifizetik nekünk. Nyílván nem a szép szemünkért, hanem azért, mert ezt az összeget kitermeljük. Ezek csúnya szavak sajnos, de ez van. Nagyon értékes művészeti alkotásokat lehet létrehozni éhesen és hajléktalanként, de ezt ne várja el szerintem senki sem. Dobverőt is lehet szerezni az erdőben egy fáról, de az nem szól olyan jól, mint a bolti.

Hiába mondom a sarki közértbe, hogy nagyszerű zenész vagyok, ezért nem kapok parízert a Marika nénitől. Éhes maradok, majd eladom a gitárt, hogy egyek és elmegyek a rigómezei csavargyárba dolgozni. Elmegyünk, és akkor jó kis koncertek lesznek. Megélhetési művész/zenész? Röhej amit itt írtál. Megélheti kovács? Megélhetési zeneipari kurva? Drága barátom azért ez kemény volt!

A zenészeknek szerintem a zenélés az elsődleges feladata, én szégyenszemre ezt tettem, amikor a műsorom után azonnal indulnunk kellett. Kedves zenész kollegáim! Szégyelljétek magatokat, hogy próbálni voltatok, zenéltetek, vagy, hogy stúdióba voltatok, hogy azt fel vegyétek. Külföldön koncertezel, miközben itthon probléma van?

Te is szégyelld magad amatőr zenész kollegám, hogy a rigómezei csavargyárba mentél dolgozni, hogy legyen gitárhúrod, és nem ott voltál, ahol kellett volna! Te is szégyeld magad Zolikám, hogy ilyen faszságokat írsz rólunk. Értem én, hogy ki vagy akadva, én is ki vagyok akadva teljesen, hogy elloptak tőlem egy igen fontos helyet. Rengeteg szép emlékem van a Kuliból, és pl. ott lettem szerelmes a csajomba. Sajnos onnan többet nem fogok műsort adni, ott már nem lesz semmi.

Megértelek Zolikám, de nem ártott volna elszámolni 10-ig, mielőtt ilyesmiket írsz a barátaidról."

re: válasz

"Lipikém! Abszolút megértem a leveled/kommented, és bizonyos dolgokban abszolút igazad van, igen! És itt nem arról van szó, hogy a zenész nem érdemli meg a pénzét, mert tudom én is, tudod te is, hogy mibe kerül ma zenélni, főleg úgy, hogy ezt elég komolyan csinálod, mint ti vagy mi.

De, de, de! És itt tényleg egy nagy, szőrös "de" kell, hogy itt legyen: nem arról van szó, hogy minden zenekar minden tagja jöjjön ide és láncolja magát oda a helyhez, itt arról van szó, hogy az arányok rendkívül fájóak voltak ahhoz képest, hogy mennyien ugrottak rá a Kultiplex vonatra az elmúlt hónapokban. Itt nem az a probléma, hogy xy mennyiért lép fel, mert mindenki itt annyit kapott, amennyit ért, itt arról van a probléma, hogy sokakkal sokszor elszalad a ló, sokan sokszor sokat követelnek és mindezt akkor teszik/tették, amikor látták, hogy ebből pénzt lehet kiszedni. Itt nem az a probléma, hogy x zenekar y tagja nem tudott odaérni, vagy nem egyszerre voltak ott, itt az a hatalmas, nagyon nagyon hatalmas probléma, hogy a művészet (bármennyire is költségigényes) azért művészet (legyen az festés, legyen az zene, legyen az teljesen mindegy, hogy mi), mert a művész megpróbál valamit kifejezni, megpróbál valamit elmondani alkotásán keresztül.

A művészet önkifejezés, a művészet te vagy Lipi, meg én vagyok, meg xy többszáz zenekar. Ha kifejezzük önmagunkat, ha beleölünk ebbe nem kevés pénzt, energiát, ésatöbbi, kell legyen egy hely mindenki művészetében arra, hogy uraim, ebből elég volt! Nyílván nem hivatott ez a levél személyekre bontani, hogy ki volt ott és ki nem, hiszen mindenki annyira veszi ezt magára, amennyire azt szükséges (és én úgy érzem, te talán túlságosan is magadra vetted), viszont én úgy látom, hogy ha nincs ez a levél, hogy ha továbbra is politikailag korrekten beszélgetünk magunk között, hallgatunk és nézzük, hogy kárba vesszen egy hely, hogy utána majd újabb helyek vesszenek kárba és újabb olyan projektek lépjenek helyükbe, hogy az ember a fejét veszti a dühtől, hogy mi van ma itthon a kultúrán belül, ha nincs ez a levél, még ma is mindenki ül magában, esetleg némán, esetleg dühösen és továbbra sem történik semmi. Nyílván nem a világot akarjuk/fogjuk megváltani, bármi is legyen ennek az ügynek a vége, de ott már nyertünk egy kicsit, ha kimegyünk, stílusfüggetlenül és odarakjuk az arcunkat és elmondjuk azt, hogy elég ebből!

Megértelek, hogy úgy látod túl személyeskedős lett esetleg ez a levél és ezáltal tényleg jogosnak tartom és érthetőnek amit írtál, viszont az elmúlt hónapokban sajnos többször is számoltam el 10-ig, mint azt igazán kellett volna. Nem a barátaimnak szólt ez, mert nem lehetek mindenkinek barátja és nekem sem lehet mindenki a barátom, ez a levél neked is szólt, ugyanúgy mint saját magamnak, ugyanúgy mint többszáz zenésznek, akiket nem ismerek, nem ismerhetek mind személyesen."